tündérborsó-blog

kicsit már nehezen viselem.  a frontok is leölnek, ma reggel mocsok fejfájásra ébredtem. aztán megjött az eső.olyan vagyok, mint az időjárásjelző béka. hehe.

 és úgy vettem észre, hogy a pocakom lejjebb ment. vagy csak megadta magát a gravitációnak?

teljesen rákaptam dév technic legoira. nagyon állat. legozni mindig is szerettem, de nekem csak a hagyományos volt/van, amikből általában házakat, várat, kastélyt, különféle épületeket építettem, be is rendeztem sat. 

de a technic. úúúúúúú, állat. kicsit macerás, nagyon kell figyelni a kis bizbaszokra, és a targoncánál valahogy elcsúsztak a fogaskerekek, mert a női agyam nem nagyon látja át a mechanikus részeket.

jogsim sincs, és iszonyat régen volt már technika óra, mikor szóba jöttek az ilyen tengely, meg kormány meg izédolgok.

szóval dév kicsit belejavított, de a 99%-át én csináltam. és nagyon büszke vagyok magamra.

most valami versenyautót (szerűt) építek.

hehe, elvan anya, ha játszik  

voltunk az anyakönyvvezetőnél. mától hivatalosan is a Pockos Dév gyereke. mondtam is neki, hogy ennyi, visszavonni nem lehet, elismerte, hogy apuka. hehe.

esküvő nem lesz, majd talán egyszer.  

úgyhogy már csak egy jó nevet kell találni, a Benkő Pockos nem az igazi 

elég különöset álmodtam az éjjel.

egy vonaton voltunk, dévvel és a haverokkal utaztunk balatonra nyaralni. és hogy hogynem, lefeküdtem dév egyik nagyon jó barátjával. elég szexi álom volt. hehe. akivel én is jóban vagyok. sőt. a baráti köréből a srác az, akit a legjobban kedvelek. nemcsak jó pasi, hanem zseniálisan okos, szabadszellemű, elképesztő figura. 

az imádat nem egyoldalú. kevés nőt visel el maga mellett, eleve kevés embert tart valamire, az ostobaság ugyanúgy idegesíti, mint engem. én vagyok dév egyetlen barátnője akit kedvel. sőt. volt már róla szó, ha éppen anno nem úgy alakul, hogy a cornerben nem dév, hanem ő ül le mellém beszélgetni, akkor most valszeg az ő barátnője lennék.

igen, erről dév is tud. 

persze mindez csak elméleti síkon. nem csalnám meg dévet. a srác meg pusztán jó barát. 

bár a közös szülinapi bulinkon állítólag félreérthetetlen helyzetben kaptak minket, pár kedves ember azt próbálta bebeszélni dévnek, hogy csókolóztunk, és megcsaltam. pedig csak a morzsákat szedte ki a dekoltázsomból. hehe. 

azért fura, hogy most meg erről álmodtam. jó persze az álmokat nem kell túl komolyan venni. 

lehet, hogy a féltékenységem nem is abból fakad, hogy dév megcsal, hanem magamban nem bízom?

mindenesetre azért dév exén továbbra is rajta van a fél szemem. 

egyre nehezebben megy a bundátlanítás. a lábamat elintézem, azzal nincs gond, de a nyuszka már necces. egyre nagyobb a pocakom, belóg a látóterembe, állva nem látom, mimet fogom elvágni, ülve meg nem kényelmes.

mondtam is dévnek, hogy ezentúl vagy ő fog megborotválni, vagy tartja a tükröt. ám egyik verzió sem túl romantikus. 

és most kezdem érteni azokat a pasikat, akik a nagy sörhasuk miatt nem látják a pöcsüket!

azért megnyugtató (vagy éppen elszomorító), hogy az anyaság közeledtével sem lettem valami kifinomult. hehe 

nekem még sosem volt évfordulóm.

mikor tavaly beültünk barátnőmmel a cornerbe egy sörre, fogalmam sem volt, hogy mibe csöppenek. a fene akart akkor pasizni...

erre eltelt egy év, és hét hónapos terhes vagyok a gyerekével. aki valszeg kislány.  ez azt hiszem megérdemel egy hűűűhát. 

nem fogok számvetést készíteni, hogy mi mindent éltünk át együtt ez alatt az év alatt. és még mennyi tök jó dolog fog ránk várni.

nem lesz nagy ünneplés, nem az a lényeg, sem az ajándék. az ünnepléshez már különben is túl terhes vagyok. mostanra fáradtam el. és a doki bácsi is szigorú pihenést írt elő.  

azt hiszem eltöltünk itthon egy csendes estét. eszünk kici kínait. hehe. 

és megköszönjük, hogy vagyunk egymásnak. 

ma voltam a terheléses cukor vizsgálaton. és mint sok minden a terhességgel kapcsolatban, ez is nagyon túl lett reagálva. 

azt hallom már hetek óta, anyámtól, anyóstól, védőnőtől, hogy ez mennyire borzalmas, mert vért vesznek,  és meg kell inni valami iszonyat cukros löttyöt, az elbeszélők szerint több liter(!) és émelyítő, és tök rosszul leszek tőle, mert xy is nagyon rosszul lett és különben sem lehet sem enni sem inni és vigyek citromot és előtte napokkal már ne egyek édességet, és ne merjek egyedül menni, és hasonló jótanácsok.

nos ehhez képest. jó, korán kellett kelnem, hogy időben kiérjek a laborba, mire lejövök a hegyről, két busszal, de legalább ültem, mert még mindig alig látszik a pocakom, nagykabátban főleg és naná, hogy senki nem adja át a helyét.

szóval korán kelés, semmi kávé, tea, reggeli.

a nem evést még egész jól bírtam, de a nem ivást rosszul viseltem. iszonyat sokan voltak a laborban, mintha kihoztak volna egy komplett öregek otthonát, és hiába hívtak be soron kívül, mire mindennel végeztünk elmúlt 11. reggel fél7-kor keltem.

vért vettek. kicsit fájt, nem volt olyan ügyes a néni, mint a múltkor, de nem ájultam el, nem lettem rosszul. talán sikerül kinőnöm ezt az ájulós dolgot. aztán meg kellett innom három, nem tévedés három deci cukros vizet. mintha kristálycukor lett volna benne. tömény volt, de nem émelyítő. simán megittam. még szépen fel is kavartam az alját, ha már van ez a vizsgálat, csináljuk komolyan. a néni azt hitte azért szuttyogok, mert nem bírom. aztán várni kellett két órát, katám eljött velem, dumáltunk legalább,  újabb vérvétel, és ennyi.

semmi durvaság nem volt benne. mondom, ami kicsit megviselt, a korán kelés és a szomjazás. úgy éreztem egy sivatag hozzám képest kutyafasza.

a cukortól meg nem is voltam éhes. azért betoltam egy szendvicset. hehe. 

ja, de mégiscsak volt valami borzalmas. a kávé, amit ittam utána az automatából.

ma vagyunk együtt dévvel 11 hónapja. hűűű. meg haaa. 

nahát, azért ez nem semmi. az én kis életemben pláne. meg az övében is... ráadásul még család is leszünk. újabb hűűű.

nem valószínű, hogy gyertyafényes vacsorával rózsaszirmok közepette fogunk ünnepelni. egyikünk sem az a típus. 

szerintem beöltözöm kicsit. sokszor emlékeztetni kell magamat, hogy a pasik nagyon vizuális típusok. múltkor is csodát tett a csizma-szoknya kombó. hehe. 

ma mondjuk várandós tini leszek. a pocak adott, ugyebár, a fehér mini szoknyám még feljön, trikóm, hosszú zoknim, tornacipőm van. hehe.

azért ha nem bánjátok, képet nem fogok mellékelni.

néha, amolyan kikapcsolódásképpen elolvasgatom az indexen a cikkeket, kedvencem a velvet, amennyi marhaság ott van.

de ez. most én vagyok tökhülye, vagy itt valami rohadt nagy kamukéró van! persze, kiafaszt érdekel ez a nő, de nem szeretem mikor ennyire kilóg a szőrös lóláb és megy az emberek hülyítése. 

Oszter Alexandra "A színésznő (na ne röhögtess) a negyedik hónapban van, (!!!!) és a dán-ír fotóriportertől születendő gyermeke kisfiú lesz... A negyedik hónapban járok, és remekül viselem a terhességemet. Hét-nyolc kilót híztam már..."

elestem. ilyen egyszerűen.

délelőtt el kellett mennem a postára, gondoltam leviszem a szelektívbe a szemetet, mert én ilyen jókislány vagyok,  meg sétálok egy kicsit ha már ilyen szépen süt a nap. de itt fönt nálunk a hegyoldalban még minden tiszta jég volt, én meg elcsúsztam. és akkorát estem, mint az ólajtó. mindkét kezem tele, és valahogy kicsúszott alólam a lábam. feküdtem a földön jó sokáig, mire föl tudtam tápászkodni. azt hittem eltörött a keresztcsontom, olyan iszonyatosan fájt. (és fáj még most is.) na, akkor kicsit bepánikoltam, ha eltörött, és kapok egy fekvőgipszet, na, AKKOR fogok megőrülni. 

aztán a föltápászkodás után újra pánik, úristen, a gyerek. nem kéne hat hónapos terhesen ilyen mutatványokat csinálnom.

telefonok, anyám, dév, aggódás, majd kibuszoztam a dokihoz. azt hittem meghalok, mire kiértem. 

hál isten nincs semmi, a gyerek rendben van, szerencse, hogy nem a hasamra estem rá. de így is, megijedtem, hogy a rázkódástól vagy az ütéstől leválik a méhlepény vagy, meg megzöttyen a gyerek agya, vagy mittudomén. nem vagyok orvos.

a doki megvizsgált. mert a hasam is fájt egy kicsit. de lehet, hogy csak a pániktól. a gyerek kussban volt egy darabig, lehet sokkot kapott, azóta viszont megállás nélkül mocorog.

a doki jól összeszidott, hogy mit mászkálok, miért nem tudok a seggemen ülni. hehe. és valszeg magában jól ki is röhögött, hogy egyből rohantam hozzá. már amennyire a a csigatempóm rohanásnak minősül.

de nem érdekel. amekkorát estem, csoda ha némi kék-zöld-lila foltokkal megúszom. úgyhogy ma pihi itthon.  és már tényleg úgy megyek, mint aki terhes.

pff.